Peter Molyneux, a Lionhead igazgatója és a Fable játékok atyja egy nagyon érdekes és ambiciózus Kinect-es projekthez kezdett hozzá évekkel ezelőtt, mely sajnos kudarcba fulladt. Ez volt a "Milo and Kate". Mivel elhatározta, hogy otthagyja a Microsoft-ot és a Lionhead-et, hogy elkészíthesse a "tökéletes játékot" új cégével, a 22Cans-szel, most már szabadabban beszélhet a Microsoft-nál töltött idejéről és a befejezetlen játékról.

A "Milo and Kate" egy emberi érzelmekre és kapcsolatokra épülő érdekesség lett volna. Az előzetes bemutatása egybeesett a Kinect első megjelenésével, így sokan azt gondolták, hogy a "Milo and Kate" csak marketingfogás volt. A játék során egy 10 éves fiúval, Milo-val (vagy lánnyal, Millie-vel) és egy kutyával, Kate-tel kommunikálhattunk volna. A mesterséges intelligencia képes lett volna szavakat, mondatokat és mozdulatokat (többek között) felismerni, továbbá reagálni azokra, illetve bővíteni saját "szótárát". Íme a projekt 2009-es bemutatója, a "tovább" gombra kattintva pedig azon interjú részeit olvashatod, amelyben elmondja, miért hagyja ott a Microsoft-ot, és mi is lett a Milo-val:

 

"Egy nap a székemen ültem a stúdióban, zárt szemekkel, fülhallgatóval, zenét hallgatva próbáltam ötleteket szülni a Fable: The Journey-hez. Hirtelen a székem megmozdult. Körbenéztem. Ott állt a Microsoft szék-beállító személyzete. Egy kedves nő, aki havonta eljött és bütykölte a székemet azon céllal, hogy hihetetlenül tökéletes legyen. Azt gondoltam: ez őrület. Egy kreatív gumiszobában éreztem magam. A Microsoft annyira biztonságos volt, annyira kedves. Annyira támogattak. Bármit tehettem volna, semmi sem okozott volna kárt nekem, sem kreatív, sem fizikai értelemben. A veszély már rég eltűnt. Óriási vágyat éreztem, hogy valami igazán különlegeset alkossak, és úgy éreztem, hogy kreatív értelemben megfojtanak. Az volt a pillanat, amikor ráébredtem: mennem kell." - Nyilatkozta Molyneux a develop-nak.

"Az utolsó játék amelyen tényleg dolgoztam, az a Black & White volt. Végül is végeztem pár dolgot az első két Fable-ön, de már akkor is rengeteg irányba kellett figyelnem. Most végre egy dolog megszállottja lehetek, egy igaz dolog megszállottja, amelybe belefektetem az összes energiámat."

A Milo-val kapcsolatos kérdésekre a következőket válaszolta:

"Számomra a Kinect az emberek összekapcsolásáról szól. Azt akartam, hogy a Milo semmi korábbihoz ne legyen fogható. A játék működött. De úgy gondolom, hogy a világ - akár a vásárlók, akár a marketingesek - nem álltak teljesen készen rá. Volt három, négy, sőt öt órányi kész játék, és lenyűgöző volt. A probléma az volt, hogy nem tudták elképzelni, milyen lenne a Milo a polcokon, gubbasztva a gyilkolós lövöldözős játékok között. Természetesen ma már a digitális terjesztés világában élünk. Talán máshogy alakultak volna a dolgok, ha akkor is így lett volna. Tudom, hogy csak pár éve lett leállítva a projekt, de az iparban ez sok idő. Természetesen nehéz volt túltennem magam rajta. Megértettem a döntést. Nem panaszkodom. Reálisnak kell lenni ilyen esetben. Nem gyászolhatod hónapokon keresztül egy játék, vagy akár egy ember halálát. De nagyon nehéz volt. A legjobban az fájt, hogy a játék tulajdonképpen működött. Lenyűgöző, érzelmileg megmozgató játék volt, mely a játékossal való kapcsolat kialakításáról szólt. A legnagyszerűbb az volt, hogy akik cégen kívül játszottak vele, érzelmileg is érintetté váltak."

Remélhetőleg Molyneux valóra válthatja álmát a 22Cans-szel, azonban valószínűleg az még évekbe telik.